A COVID koronavírus okozta járványhelyzet miatt a MAZS Alapítvány programjainak személyes ügyfélfogadásai átmenetileg szünetelnek: szociális munkásainkat és családgondozóinkat telefonon és emailben lehet elérni. Ápolási és gondozási szolgáltatásait az Alapítvány zavartalanul folytatja.

Síp 17

A Síp utca 17. a MAZS Alapítvány életében fontos helyszín: itt található a Narancsliget Adományközpont és más programok irodái is. Sokszor megcsodáljuk az utcáról az épület csodás kapuját és homlokzatát, de kevesen tudnak a különleges vörös majolika csempékről, amelyek a folyósót díszítik:

“A Síp utca a régi zsidónegyed szíve-lelke, közepe. Keskeny, árnyékos, magas házai nagyrészt várnak még türelmesen a jól megérdemelt, lassan 100 éve nem siető álom-beruházóra, aki végre felújítja őket, visszahozva a fénykor eleganciáját. De vannak kivételek. A 17-es ház megújult nemrég, és azóta bizony érdemes megállni és hosszasan elmélázni előtte.

A mai Síp utca 17. keskenyke telkére először a híres építészekben bővelkedő Hild család Károly nevű fia tervezett földszintes házat 1861-ben. Hild Károly 1812 és 1899 közt élt, kőfaragó volt és építész. Ő tervezte a Bródy Sándor utcai „kéményseprős házat” a szintén 17. alatt, és a mai X. kerületben álló szép, klasszicista Dreher-villát is. Az ő házát bonttatta le az új tulajdonos, bizonyos Burger János. Burger uram szállodatulajdonos volt, a közeli Nyár utca 30. alatt üzemelt 1901 óta Imperial nevű, nevénél jóval szerényebb műintézménye. Ez nem volt különösebben virágzó vállalkozás – 1918-as kimúlásáig több tulajdonos váltotta egymást – de azért hozott annyit a konyhára, amiből vidáman meg lehetett bízni egy menő építészt, sőt építészpárost, hogy ugyan tervezzen már meg egy jóképű, szecessziós bérházat a Dohány utcai nagy Zsinagóga szomszédságában.

A tervezés éve 1907, az építkezésé 1908, a tervező páros a Löffler testvérek. Löffler Béla és Löffler S. Sándor karrierjüket Spiegel Frigyes, majd Lajta Béla irodáiban kezdték. Sok, főleg szecessziós szépséget terveztek a fénykor Budapestjén, leghíresebb épületük a meseszép Kazinczy utcai ortodox zsinagóga. Valamivel annak megépülte előtt születnek a Síp utcai tervek, és valószínűleg az elhatározás is: az eredetileg fotós műteremnek szánt legfelső emeletre a Löffler építésziroda költözik majd.

1906-1918-ig dolgozott együtt a két testvér, azután Béla hagyta el a közös irodát, és hamarosan az országot is. Kalandos élete során minden idők egyetlen magyarjaként nyitott építészirodát Alexandriában 1925-ben. Valamikor a harmincas években halt meg valószínűleg Jeruzsálemben. Testvére túlélte Pesten a Holocaustot, előbb Bécsbe, majd Melbourne-be költözött, ott is halt meg 1962-ben.

Híresen szép, pávákkal díszített, rézberakásos kapuja mögött mélyvörös majolika burkolat rejtőzik,

és eredeti, mindent túlélt, kék-fehér padlóburkolat fogadja a szerencsés keveseket, akik ide beléphetnek, hogy meglássák: a fehér falon az önfeláldozó szeretet örök jelképe, a fiókáit etető pelikán képei díszítik az előteret.”

(Részlet a Piros Lámpás helyett Piros Csempés Házak Budapesten című írásból, https://egy.hu/zonantul/piros-lampas-helyett-piros-csempes-hazak-budapesten-109397?fbclid=IwAR1wzhrYZZxSVORRhgnm79t7wIDcvPUO6OhfayFmyl7R4D7W07oxv72MqPs)

(Fotó: Szuhai Barbara, Mesélő Házak)