„Mi mindannyian emlékmécsesek vagyunk.”

Szeptemberben a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete (régi rövidítése szerint: NÜB) árvaházi találkozót szervezett a Bálint Házban, melynek célja az volt, hogy újra összejöhessenek az idős holokauszt túlélők, akik árva vagy félárva kisgyermekként zsidó hitközségek budapesti vagy vidéki gyermekotthonaiban éltek 1944 és 1948 között. Hasonló találkozóra eddig kétszer került sor, egyszer 1995-ben, majd 2014-ben. A Joint támogatásával fenntartott cionista gyermekotthonok száma gyorsan nőtt, 1945 decemberében Budapesten 34, míg vidéken 10 ilyen intézmény működött. A háborút követően, 1946 áprilisában a fővárosban 2800, míg vidéken 4000 gyermeket gondoztak ezekben az otthonokban.

Schiffer János Eszterházy Péter szavait idézte: „El akarjuk-e felejteni a történteket, mint egy rossz álmot (és evvel minden szenvedést értelmetlennek és fölöslegesnek mondunk), vagy elfogadni akarjuk, mint az emberi történet, civilizáció nagy traumáját?”

A MAZS Alapítvány büszke kollégájára, Gündert Anikóra a program szervezésében önkéntes segítőként való aktív részvételéért.