A COVID koronavírus okozta járványhelyzet miatt a MAZS Alapítvány programjainak személyes ügyfélfogadásai átmenetileg szünetelnek: szociális munkásainkat és családgondozóinkat telefonon és emailben lehet elérni. Ápolási és gondozási szolgáltatásait az Alapítvány zavartalanul folytatja.

Heisler András: Óriási felelősség egy ilyen komoly struktúra átvállalása

Az idei év jelentős változást hozott a MAZS Alapítvány életében: a szervezet alapító jogai átkerültek a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségéhez (MAZSIHISZ). A döntésről, annak hátteréről, valamint összességében a MAZSIHISZ szociális munkájáról a Szövetség elnökét, Heisler Andrást kérdeztük.

A MAZSIHISZ legfőbb céljai a vallási élet és a zsidó oktatás fejlesztése és fenntartása, a közösségépítés és a szociális gondoskodás. A szociális gondoskodás területén milyen tapasztalatai vannak a szervezetnek? Milyen területeken, kiknek tud segíteni a MAZSIHISZ?

Az elmúlt évezredekben minden zsidó közösség számára kiemelt feladat volt a rászorulók segítése, a szegények támogatása. Éheseknek enni adni, aki fázik betakarni. A második világháborút megelőző évtizedekben Magyarországon is kialakult egy komoly szociális infrastruktúra a zsidóságban, ám a közösségek elpusztításával együtt megsemmisült ez is. A kommunizmus alatt nem jöhetett létre jelentősebb saját szociális intézményrendszer, a rendszerváltást követően ezeket a hiányosságokat örököltük meg.

Akkor következett fontosabb változás, amikor a német kormánynak és a Claims Conference-nek a kárpótlással kapcsolatos megállapodása után a Claims és az Amerikai Joint a MAZS Alapítványt bízta meg a holokauszttúlélők szociális ellátásával. A MAZSIHISZ örömmel és megelégedéssel fogadta, hogy a holokauszttúlélők szociális gondozásának feladat jó kezekbe került, így a hitközségre csak a közösség többi rászoruló tagjának megsegítése hárult. Ez valamiféle hallgatólagos megegyezés volt: a MAZS – az egyéb fontos tevékenységei, például a Jaffe Családsegítő munkája mellett – végezte a holokauszttúlélők ellátását, a MAZSIHISZ pedig – részben intézményein keresztül – bekapcsolódott a nem holokauszttúlélő rászorulók megsegítésébe.

Ez volt az előzmény. A helyzet az elmúlt húsz év alatt azonban gyökeresen megváltozott, hiszen a másod-generációs hittestvéreink között a koruk előre haladtával, az egészségük romlásával, az életkörülményeik változásával egyre több lett a rászoruló. Tehát miközben egyre kevesebb holokausztot túlélő van sajnos közöttünk, növekszik a másod-generációs hittestvéreink között a rászorulók aránya.

Mindezt azért mondtam el, hogy folyamatában lássuk a MAZSIHISZ jelenlegi szociális tevékenységét, amely kiterjed a szociális segítés számos területére. Szociális otthonokat működtetünk Budapesten, Pécsett és Szegeden is. A fővárosban fenntartunk bentlakásos otthont fogyatékosággal élők számára. Budapesten szervezzük az időskorúak nappali ellátását, és nyugdíjas klubokat tartunk fenn nem csak Budapesten, de Debrecenben is. Szociális étkeztetést biztosítunk Budapesten, Debrecenben és Miskolcon; a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és a MAZSIHISZ pedig szociális alapú segélyezési tevékenységet is folytat.

A pandémia hogyan változtatta meg a szociális ellátásokat?

A vírushelyzetnek nagyon erős hatása volt, hiszen az egészségügyi biztonságra kellett a legnagyobb hangsúlyt helyezni. Egyrészt az intézményi szociális ellátásban azzal a problémával szembesültünk, hogy ebben az ágazatban az egészségügyi kockázat kiemelkedően magas. Mivel teljes vagy részleges lezárást kellett az intézményekben bevezetni, megjelentek a közösségben a szeparációs tünetek, hiszen az elzártság és a magány óriási erővel képes rombolni az emberek lelkét.

Fontos volt tehát az elmúlt hónapokban a szociális ellátásban annak a megoldása, hogy a betegek, az ápolásra szorulók valamilyen módon kapcsolatban lehessenek a családtagjaikkal. A nappali ellátások gyakorlatilag nem tudnak üzemelni. A kollégáim telefonon tartanak kapcsolatot a rendszeres látogatókkal, mivel a klienseink nem mozognak otthonosan az online térben.  Aki nappali ellátás keretében meleg ételt kapott, annak most házhoz visszük a napi adagokat.

Megnőtt az anyagi segítséget igénylők száma. Ehhez a MAZSIHISZ-nek segítséget kellett kérnie nemzetközi zsidó szervezetektől, pl. az Amerikai JOINT-tól is, akiknek támogatásával jelentős krízis-segély programot tudtunk felajánlani a közösség megsegítésére. Tudjuk azonban, hogy a pandémia hosszútávú rombolása további segítő technikák és lehetőségek bevonását igényli. Szükség van közösségeink újraélesztésére. Ebben elsősorban rabbijainkra számítunk, de a vallási vezetők áldozatos munkája mellett szükség lesz közösségfejlesztő szakemberekre is.

Változott-e a járvány hatására a többi alap törekvés és célkitűzés – a közösségi élet fejlesztése, a kölcsönös, egymás felé irányuló segítségnyújtás ösztönzése, és a vallási élet gyakorlásának segítése?

Ami a vallási élet gyakorlását illeti, idén rendkívül nehéz döntéseket kellett hozni: sorra zártuk be a zsinagógákat és függesztettük fel a közösségi összejöveteleket. Ezzel párhuzamosan a rabbijaink az online térben tiszteletre méltó erőfeszítéssel próbálják egyben tartani a közösségeket. Több rabbi online istentiszteleteket szervezett Pesten és vidéken, ami az első hónapokban nagy lendületet kapott, egyes ZOOM-istentiszteleten lényegesen többen voltak, mint korábban a hagyományos zsinagógai péntek estéken. Pszichológus és szociológus szakemberek azt jósolták, hogy ez az online lendület idővel veszít az erejéből – és sajnos igazuk lett. Be kell látnunk, hogy az online módszerekkel egyre nehezebb a kohéziót megteremteni a közösségekben, és a közös imádkozás természetes helye a zsinagóga.

A MAZSIHISZ és a MAZS között régóta van együttműködés – a működésükhöz szükséges terek, irodák többségét a Szövetség biztosítja több évtizede. Mikor merült föl a MAZS Alapítvány alapítói jogai átvételének kérdése? Okozott-e dilemmát a döntés? 

Mintegy háromnegyed éve került előtérbe ez a kérdés, akkor kerestek meg bennünket ezzel a gondolattal. Nagy dilemmát okozott, hiszen óriási felelősség egy ilyen komoly struktúra átvállalása. Mielőtt a MAZS Alapítványt átvettük volna, csináltattunk egy részletes jogi és gazdasági átvilágítást a szervezetnél, s miután ezek eredménye megnyugtató volt, már érdemben tudtunk tárgyalni az Amerikai Joint-tal az alapítói jogok átvételéről.

Elhangzott ebben a beszélgetésben is, hogy a jelenlegi társadalmi helyzetben a legnagyobb dilemmát a második generáció rászoruló tagjainak szociális segítése jelenti. Ennek a problémának az enyhítésére indult az EGYÜTT Program, együttműködésben a MAZS Alapítvánnyal. Milyen tapasztalatokról lehet beszámolni az EGYÜTT Programmal kapcsolatban?

Az EGYÜTT egy rövid távú “pilóta” program, ami a valós igényekre próbál rátapintani, azokat próbálja feltérképezni. Ez az első olyan program, amely a másod-generáció szociális hálójának megteremtését intézményi szinten igyekszik megvalósítani.

A kiíró a MAZSÖK, amely állami közalapítványként a saját vagyona terhére összesen 100 millió forintos pályázatot biztosított, ebből 76 milliót nyert el a MAZSIHISZ-MAZS konzorciuma. Sajnos, a pandémia az előzetes tervezés néhány elemét agyoncsapta, hiszen voltak olyan szolgáltatások, amelyeket a járvány miatt nem lehetett kivitelezni. A kiíró, vagyis a MAZSÖK azonban rugalmas partner volt, és jóváhagyásukkal ezeket a tervezett szolgáltatási formákat más ellátási formákra tudtunk cserélni.

Az adatkezelési eljárások nagyon szigorú feltételei miatt bonyolult volt a projekt adminisztrációja, de ennél fontosabb azonban az, hogy számos olyan fontos ismerethez jutottak munkatársaink az érintett célcsoport helyzetéről, amelyek jövőbeni hasonló kezdeményezéseknél meghatározó fontosságúak lehetnek. A legfontosabb tapasztalat tehát az, hogy körvonalazódott egy kép a másod-generációs nemzedék rászoruló tagjainak igényeiről, szükségleteiről és problémáiról, amely megerősítette előzetes elképzeléseinket, és ami alapján fontosnak tartjuk a folytatást.

Intézményi szinten vannak-e az EGYÜTT Programon túlmutató tervek a rászoruló második generáció szisztemikus támogatására?

Két dologban haladunk előre. Egyrészt a MAZSÖK-nél kezdeményeztük, hogy 2021-ben is írjon ki pályázatot a másod-generáció megsegítésére. Másrészt pedig azon dolgozunk, hogy megteremtsük azt a környezetet, ami lehetővé teszi a közösség rászoruló tagjainak normatív alapon történő hozzáférését bizonyos szociális szolgáltatásokhoz. Ha egy ilyen keretet tudunk lefektetni az állam segítségével, akkor biztosíthatók lesznek a másod-generációs támogatások forrásai. Hosszú távon kell gondolkodni és fejleszteni, ennek jegyében jó előre meg kell teremteni azokat a forráslehetőségeket, amelyek a rászorulók folyamatos megsegítését, ellátását szolgálhatják.

A MAZSIHISZ a BZSH-val és a MAZS-al közösen megerősítette önkéntes hálózatát a pandémia idejére. Hogyan tudnak az önkéntesek ebben a helyzetben segíteni?

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a pandémia első hullámában 120 fős önkéntes csapatot tudtunk felállítani. Ők segítettek bevásárlásban, ételszállításban, gyógyszerkiváltásban, ügyintézésben, élelmiszercsomagok összeállításában és más dolgokban, amelyek az egészségbiztonsági keretekbe belefértek. Ez a csapat lelkes és segítőkész, ami komoly hitelt ad a MAZSIHISZ munkájának.

Képzeljük el, hogy van egy varázspálcánk, amivel azt varázsolunk, amit csak szeretnénk. Nincsen költségvetési keretek közé szorítás, és nem kell kitalálni, hogyan találjunk hozzá emberi erőforrást. Mit kérne a MAZSIHISZ elnöke a magyar zsidó közösség számára? Mire lenne a legnagyobb szükség?

Ebben a helyzetben? Egy dolgot: egészséget mindenkinek.

(Az interjút készítette: Kácsor Zsolt és Jó Marianna)